A hágai nemzetközi bíróság hivatalosan vád alá helyezte Milosevics jugoszláv elnököt civil lakosság elleni katonai akciók indításának vádjával. Az eljárásnak az ad különös jelentőséget, hogy ez az első alkalom, amikor egy hatalomban lévő államfő ellen emelnek vádat háborús bűnökért. Washingtonban hangsúlyozzák: nem szándékoznak a vádemelés után amnesztiát kínálni a jugoszláv elnöknek egy fegyverletételért cserébe. Így azonban kérdéses, hogy van-e egyáltalán szándék a megegyezésre a NATO részéről – teszik fel a kérdést sokan. Ezt látszik megerősíteni egy brit napilap értesülése, amely szerint három hét múlva megkezdődhet egy, akár 150 ezer katonát felvonultató szárazföldi akció Jugoszlávia ellen. Az akció célja Rudolf Scharping német védelmi miniszter szerint az "utolsó európai diktátor" megfosztása a hatalomtól.

Amikor az RMDSZ 1996 végén beszállt a koalícióba, ezt többek között azért tette, hogy a romániai magyarságnak – de valamennyi romániai kisebbségnek is – a legfontosabb jogokat törvényi garanciaként próbálja kiharcolni. Sőt, ez nem egyszerűen az RMDSZ akarata volt, hanem a kormánykoalíció rögzített vállalása. Ennek jegyében kezdődött két fontos törvénytervezet kidolgozása és parlamenti végigfuttatása: a tanügyi törvényé és a helyhatósági törvényé. Két és fél év elteltével néhány napja sikerült összehozni az egyik törvény egyik felét: a helyi közigazgatás törvényét megszavazták a szenátusban. Sem politikailag, sem matematikailag nem túl biztató az arány.

Az Egyesült Államokban napvilágra került Cox-jelentés azt állítja: Kína évtizedek óta kémkedik amerikai nukleáris fegyverek után. A CNN amerikai televíziós hírcsatorna szerint az ázsiai ország tevékenységének eredményeképpen a közelmúltban még elavultnak minősülő haditechnikáját a Nyugat számára is komoly veszélyeket jelentő nukleáris fegyverarzenállá tudta átalakítani.

Öngyilkossággal fenyegette meg a hatóságokat Kazimierz Switon, az auschwitzi önjelölt "keresztvédők" vezetője. A fanatikus társaság szellemi vezére bejelentette, hogy aláaknázta az egykori náci haláltábor tőszomszédságában nemrégiben emelt kápolnát. Önmagával együtt a levegőbe fogja röpíteni, ha a rendőrség különleges alakulatai megpróbálnak erőszakkal behatolni a kereszteknek helyet adó területre - közölte. A "keresztvetők" főideológusa a korábban már éhségsztrájkot is folytatott Kazimierz Switon, volt parlamenti képviselő, aki nyíltan a "Lengyelország a lengyeleké" kirekesztő elvet hirdeti. Switon és követői az utóbbi egy év alatt mintegy 300 vallási jelképet emeltek az úgynevezett pápai kereszt köré, amelynek eltávolítását több zsidó szervezet követeli. Lapzártakor érkezett hírek szerint a lengyel rendőrség akciócsoportja elfogta Switont, akinél jelentős mennyiség? robbanószert találtak.

A napi rockhangversenyek ugyan még tartják magukat Belgrádban, de a tízezres közönség helyett csupán néhány százan verődnek össze. Az esti tüntetések a hidakon, amelyeket a Szlobodan Milosevics felesége, Mirjana Markovics vezette politikai párt szervezett, már csak a múlt emlékei. A szerb tévé tüzet okádó nyelvezete is alaposan lelohadt, sőt már a NATO-repülőgépek sorozatos lelövésével sem dicsekszik nap mint nap. A hangulat inkább fásultságot, mintsem legyőzöttséget tükröz. "Valamiféle békét kötöttünk a háborúval" – jelentette ki a jugoszláv főváros egyik lakója.

"Az emberek mennek, az eszmék maradnak" – így lehetne jellemezni Oroszország külpolitikáját Jevgenyij Primakov leváltása után. Tavaly december 21-én, az USA Irak ellen végrehajtott hadászati csapását követően, Oroszország álláspontja ellenére Primakov bejelentette, hogy szükség van egy Moszkva–Peking–Delhi geopolitikai háromszög létrehozására. Minden jel arra mutat, hogy az elkövetkező évek orosz külpolitikájának alapelve ez marad, valamint ezzel egyidejűleg az Amerikától és a Nyugattól való elhidegülés lesz.

Szakértők és politikusok üzenetérték? fordulatként élik meg, hogy a Magyar Televízióban leváltották az eddigi vezetőket, és helyükre MIÉP-, illetve kisgazda-szimpatizánsnak tartott személyeket neveztek ki. Elemzők szerint szélsőséges irányban radikalizálódhat az elméletileg a kiegyensúlyozott tájékoztatás alapjának tartott közszolgálati televízió.

Az Országgyűlés nem tartotta meg heti rendes ülésnapjait, miután a képviselők megfelelő létszám hiányában nem tudták megszavazni a parlament napirendjét. Áder János házelnök a tervezett június 14-ével szemben jövő hét hétfőre hívta össze újra a honatyákat. Az elmúlt hetek eseményeit a kormány és az ellenzék egybehangzóan kedvezőtlennek értékeli, de míg utóbbi a parlamenti demokrácia megsértéséről beszél, a szemközti oldalról a hisztériakeltés vádja éri.

Layer József, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke tudtán kívül keveredett a Lockheed Martin óriáscégnek írott levél aláírói közé – derült ki a képviselő Debrecenben tartott sajtótájékoztatóján. Layer egyik képviselőtársa, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Koncz Ferenc szignója alá valaki odakanyarította a "senator Layer" titulust, nyilván félreértésből, vagy inkább "félreolvasásból". Az érintett képviselőtárs saját nevében szándékozott aláírni, és nem számított arra, hogy a "K" betűt a fénymásolaton esetleg "L"-nek olvassák majd, és hogy a többi betűt is félreolvassa valaki. Layer, aki várhatón ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést a rendőrségen magánokirat-hamisítás vétsége miatt, a történtek miatt a szóban forgó dokumentum hitelességét is kétségbe vonta. Mint ismeretes, a Fidesz– Lockheed-botrány néven elhíresült ügyben harmincegy kormánypárti "senator" és három államtitkár washingtoni szenátoroknak eljuttatott levél formájában lobbizott egy új amerikai nagykövetért a Lockheed Martin fegyvergyártó nagyvállalat egyik vezetője, Steven M. Jones személyében. Miután a levél a Népszavában nyilvánosságra került, lemondott államtitkári posztjáról Selmeczi Gabriella és Balsay István – Gyuricza Béla, a harmadik aláíró államtitkár azonban betegségben elhunyt. Selmeczi és Balsay lemondását a miniszterelnök elfogadta, és a köztársasági elnöktől azt kérte, hogy azt június 20-i hatállyal érvényesítse. Ellenzéki politikusok által a korrupció gyanúja is felmerült, a vádat azonban Orbán Viktor miniszterelnök a parlamentben elmondott beszédében visszautasította. "A bugyutaság, az ügyetlenség, amely kisüt ebből az egész ügyből, az inkább a jószándékot és nem pedig az érintettséget mutatja számomra" – mondotta. Az ellenzék fontosnak tartja a nemzetközi bonyodalmakkal járó ügyet, és a Miniszterelnöki Hivatal által elrendelt belső vizsgálatok mellett az MSZP és az SZDSZ parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte. Az ehhez szükséges kellő számú aláírást már összegyűjtötték, s a javaslatról június 15-én határoz a parlament.

Sok kisegyház tevékenysége társadalmi szempontból is hasznos, ezek között említhetjük a Hit Gyülekezetét – mondta Lugosi Győző, a Budapesti Ismeretterjesztő Társulat igazgatója a Magyarok Házában. A kisegyházakról, szektákról szóló rendezvény résztvevőit MIÉP-ünnepségre is invitálták a szórólapot osztogató ajtónállók. A pattanásig feszült, lincshangulatú rendezvényen azonban nem a szakértők véleménye dominált, hanem például olyan közbekiabálóé, aki szerint a Hit Gyülekezete feszítette keresztre 2000 éve Jézus Krisztust, és ha tehetné, ma is megfeszítené.

Érdeklődéssel olvastam cikksorozatukat a pünkösdről és a modern pünkösdizmusról. A huszadik századi pünkösdi ébredés valóban gondolatébresztő téma, különösen a mozgalom igen gyors terjedése szempontjából. Vajon mi állhat annak a hátterében, hogy egy szellemi megtapasztalás és életmód, amelynek bibliai érvényességét másfél évezredig tagadták, néhány évtized leforgása alatt több száz milliós tábort toborozzon magának? Engedjék meg, hogy néhány motívumot kiemeljek a lehetséges okok közül. A mozgalom legtöbb teológusa szerint mindenekelőtt próféciák beteljesedése zajlik a szemünk előtt, és nem emberi kezdeményezés indította el a folyamatot – ahogy a híres pünkösdi szóvivő, Donald Gee mondta: "…a mozgalom egyik igen jellegzetes vonása, amely meglepő módon megkülönböztette a legtöbb olyan ébredéstől, amely előtte járt: egyszerűen egyetlen olyan kiváló személyiség vagy vallási vezető sem volt, akinek a pünkösdi mozgalom születését köszönhette – olyan spontán ébredés volt ez, amely a világ különböző pontjain szinte egy időben jelent meg. A reformációt szinte reflexszerűen Lutherhez kapcsoljuk, a kvékereket George Foxhoz; a metodizmust Wesley-hez, a Plymouth testvéreket Darbyhoz és Graveshez, az Üdvhadsereget William Booth-hoz és így tovább. A pünkösdi mozgalom kiemelkedő vezetői viszont maguk is a mozgalom gyümölcsei. Nem ők hozták létre a mozgalmat, hanem az formálta ki őket." A pünkösdi mozgalom terjedésének gyorsasága, hatásai és ellenhatásai egyaránt a vihar képét idézik. Egy karizmatikus lutheránus vezető szavaival a pünkösdiek "a kereszténység lábujjhegyen álló képviselői, akik mindig arra várnak, hogy valami történjen". Szó szerint értelmezték a Szentírást; olyan emberek kívántak lenni, akiket a "Könyv" és a Szentlélek vezet. A Szentlélekben való élet teljességénél kevesebbel nem érték be. Meggyőződésük szerint Isten e harmadik személyisége kezdeményezi a gazdag és változatos keresztény megtapasztalásokat, s az Ő jelenlétének és működésének világos bizonyítékai nélkül sem a személyes bizonyságtételek nem elfogadhatók, sem az istentiszteletek nem teljesek. És attól fogva, hogy a huszadik század elején egyre többen valóban megízlelték a mennyei erőt, ez a megtapasztalás is maradt a legfontosabb – a Jézusba vetett hit mennyei "visszaigazolása" –, sokkal inkább, mint doktrinális vagy egyházkormányzati kérdések. A gyors növekedéshez hozzájárult az is, hogy a pünkösdiek kezdetben újjáélesztő mozgalomként látták magukat az egyházon belül: az Azusa utcába és más ébredési központokba látogató lelkészek, evangélisták szolgálata Szentlélek-keresztségük után friss lendületet vett, illetve "pillanatok alatt" széthordták a tüzet, hazavitték gyülekezeteikbe. A mozgalom kezdetben főleg a névleges és az ellankadt keresztényekre hatott. Emellett igen nagy hangsúlyt tettek az evangélium hirdetésére is. Nem vártak az emberekre, hanem ők maguk kezdeményezték a kapcsolatokat, igyekeztek elérni őket. Arra a kritikára válaszolva, hogy a pünkösdiek írói munkássága elenyésző, egy történészük a mozgalom ötvenéves évfordulóján ezt mondta: "Krisztus második eljövetelének várása olyan nagyfokú volt, hogy inkább a rövidtávú dolgokra tettünk hangsúlyt. A mi üzenetünk az azonnaliságot fejezte ki: annyi elveszetthez kell eljuttatni Krisztus örömhírét, amennyihez csak lehetséges, még mielőtt Ő visszajön. Így hát sokat prédikáltunk, sokat imádkoztunk és böjtöltünk, de keveset írtunk." A pünkösdi misszionáriusok általában nem váltottak retúrjegyet a hajóutakra: úgy számítottak, hogy a Jézus visszajöveteléig hátralévő időt már a munkaterületükön töltik el. Az evangelizációs buzgalmat rendkívüli áldozatkészség és spontaneitás jellemezte; a személyzet előre megszervezett anyagi támogatás nélkül, "hitből" utazott el a föld minden tájára, és szolgált ott. Már korán érvényesült a bennszülött gyülekezetek alapításának elve. Lewi Pethrus, a bámulatos szervezőképességgel megáldott svéd úttörő például ezt mondta a gyülekezetéből kiküldött misszionáriusoknak, akik Brazíliában három-négyezer fős közösségeket építettek fel: "Most mindezeket a nagy gyülekezeteket rábízzuk a brazilokra. Mindannyian búcsúzzatok el tőlük, és álljatok tovább. Menjetek a szűzföldekre, és kezdjetek mindent elölről. Indítsatok rövid távú bibliaiskolákat; tanítsátok a brazilokat Isten Igéjére és arra, hogy engedelmeskedjenek Istennek és egymásnak, hogy ne legyenek vadak és lázadók." A pünkösdi hívők életstílusa és üzenete abból a meggyőződésből táplálkozott, hogy Isten közöttük van, és kiválasztotta őket egy munka elvégzésére. Ez a bizonyosság, ez a belőlük sugárzó valóságérzet volt az, amely kétségkívül vonzotta az embereket. Valaki azt mondta: "a pünkösdiek azért meggyőzőek, mert ők maguk is biztosak igazukban". Emellett nagyméret? istentiszteleteket tartottak, amelyek fokozottan megteremtették a közösséghez tartozás érzését. Nemi, faji vagy társadalmi hovatartozása alapján senkit sem különböztettek meg hátrányosan, s ez a tendencia minden rétegből vonzotta az embereket. A természetfeletti gyógyító erő, amely már a múlt század derekán újjáéledt az egyházban, továbbra is látványosan működött közöttük, és törődtek a pszichológiai szükségekben levőkkel is. Végül, valóban már az első időktől fogva, újságokat és folyóiratokat használtak a pünkösdi üzenet hatékony terjesztésére, és késlekedés nélkül technikai arzenáljuk részévé tették a huszadik századi tömegmédia többi eszközét is. (A szerző teológus, egyháztörténész)

A Hetek múlt heti számában pünkösd ünnepe kapcsán olvashattunk a történelmi és modern kereszténység Szentlélekkel kapcsolatos különféle állásfoglalásairól. A vitatott kérdés elsősorban azon probléma körül kristályosodott ki, hogy a Szentlélek működése mindössze valamilyen eszmei, elvont, fogalmi szinten megragadható dolog-e, vagy pedig valóban természetfeletti, különleges, szemmel látható megnyilvánulások kísérik – azaz vannak-e csodák? A cikk kitért arra is, hogy főként a klasszikus protestantizmus, azon belül is elsősorban a kálvinizmus dolgozta ki azt a teológiát, amely szerint a csodák megszűntek az apostoli kor után. Ezt továbbfejlesztve a racionalista bibliakritika teljesen "törölte" a csodák lehetőségét az egész világtörténelemből, beleértve a bibliai kort is, mondván, hogy a Bibliából is csak azt kell elfogadni, amit az értelem bizonyossága is alátámaszt, márpedig az a csodákat – azaz a természet törvényeinek Isten általi ideiglenes felfüggesztetését – nem igazolja. Rendkívül érdekes adalék a felfogások, kultúrák ezen ütközéséhez Friedrich Heinrich Wilhelm Gesenius héber szótárának "prófétálás" szócikke. Geseniusról tudni kell, hogy jóllehet 1810 és 1842 között dolgozott hebraistaként Németországban, ószövetségi héber nyelvtudományi munkáit máig a világ legjobbjaiként tanítják és használják mindenhol, szótárát napjainkig sem sikerült felülmúlnia senkinek sem, sőt számos más szótár épül visszavonhatatlanul az ő kutatásaira, melyeket összehasonlító nyelvészként az óhéber, arab, szír, etióp, káldeus, arám, örmény, föníciai, ógörög, latin, kopt, szamaritánus, ófelnémet nyelvek és írások elsőrangú ismerőjeként végzett el. Ami pedig a prófétálás kérdését illeti, ez azért szignifikáns a felvetett kérdésben, mert ez az a szellemi-természetfeletti megnyilvánulás, amelyet a Szentlélek működésével kapcsolatosan az Ó- és az Újszövetség egyaránt a leggyakrabban említ. Már Mózes is onnan tudja meg, hogy Isten Szelleme rászállt Izrael hetven vénére, hogy azok váratlanul prófétálni kezdenek (4Móz 11,16–29); később Saul királyról olvassuk, hogy amikor próféták közé került, akik hangszeres kísérettel prófétáltak, rászállt az Úr Szelleme és maga is prófétálni kezdett korábbi ismerőseinek nagy megdöbbenésére (1Sám 10,5–13), majd ez többször is megismétlődött vele eksztatikus állapotban (1Sám 19,19–24); az Újszövetségben pedig mind pünkösdkor (Csel 2,1–18), mind más alkalmakkor (Csel 19,2–6) a prófétálás jelensége kísérte a Szentlélekben való keresztséget (alámerülést). Pál apostol a Szentlélek kilenc ajándéka ("karizmája") között sorolja fel a prófétálást (1Kor 12,1–11), amelyet a leginkább kívánatosnak tart valamenynyi között (1Kor 14). Gesenius szerint a prófétálást jelentő héber nává ige alapjelentésének fogalmi köre az alábbiakkal írható körül: "kibugyog", "előbugyborékol", "felpezseg", "felbugyog", "kitör", "kilövell", "kiárad", "vastag sugárban kiömlik", "mint folyadék, kidől", "felforr" stb. A prófétálásra vonatkozóan elsősorban passzív alakban használatos (hitnabbé), azaz "valaki más okozza azt, hogy kibugyogjon, kitörjön, kiáradjon stb.". Gesenius ezek után a prófétálás tevékenységét az alábbi módon próbálja körülírni: "valaki isteni inspiráció, befolyás alatt lelkesülten, buzgalommal, hévvel, tűzzel beszél, bőségesen, túláradóan törnek ki belőle a szavak", "beszédeket áraszt". Végeredményben – mint maga is írja – egy a földből bugyborékolva, erőteljesen előtörő, bőviz? forrás jelenhet meg a szemeink előtt, ha a prófétálásról – amely nem előre megmondást jelent görög alakjában sem! – képet akarunk alkotni. A szó bibliai előfordulásainak szövegkörnyezete egyértelművé teszi, hogy eksztatikus beszédről van szó, amelyet számos teológus így definiál: természetfeletti beszéd ismert nyelven. Vannak azonban, akik a prófétálás jelenségéhez sorolják az ember számára értelmetlen szavak kiáradását jelentő nyelvekenszólást is. Bármilyen szokatlanul is hangozhat korunkban, vallási meggyőződésünktől független, kétségbevonhatatlan kultúr- és vallástörténeti ténynek tekinthetjük, hogy kultúránk egyik legnagyobb közös kincse, a Biblia legnagyobb részében ilyen állapotban lévő emberek ilyen állapotban elhangzott beszédeinek gyűjteménye. De Gesenius tovább vizsgálva a szó Szentírás-beli előfordulásait még messzebb jut, amikor megállapítja, hogy egyes szövegösszefüggésekben a nává, a prófétálás nemcsak verbális kommunikációt, hanem viselkedésmódot, cselekvést, mintegy testbeszéddel, akcióval, mozgással eksztatikusan, elementáris erővel átadott üzenetet is jelenthet, mint ezt a bibliai prófétáknál számos esetben láthatjuk. Az 1Sám 18,10-ben Gesenius így írja körül a szó jelentését: "őrültként viselkedik", "mint őrült, hevesen, szilajul, erőteljesen, vehemensen, felkavaróan, megrázóan agitál, felizgat, nyugtalanná tesz, izgalomba hoz", sőt: "görcsösen, hirtelenül, szaggatottan, lökésszerűen eltorzulva, kifordulva dühöng, lelkesedik, rajongva beszél, eksztázisban van" stb. "Amint a próféták Isten Szellemétől megindítva gyakran őrültként, hevesen agitáltak, görcsösen eltorzultak…", írja, s ekkor… – témánk szempontjából is szinte külön kultúr- és vallástörténeti csemege, ahogyan a korai romantika korának német hebraistáját angolra fordító kálvinista amerikai teológus türelme fogytán szögletes zárójelben kommentálja ezen a ponton nála száz évvel idősebb kollégájának szavait: "[de ez inkább a hamis prófétákra volt jellemző, semmint az igazakra]"… Tetten értük ezen a ponton is a szótárak mélyéig belopózkodott vitát. Múlt századi Európánk romantikus Geseniusa azonban számos példát hoz eksztatikusan viselkedő igaz prófétákra is. Nem kell nagyon sokáig keresgélnie a Bibliában…(A szerző filozófus, teológus)